2011. év - társasjátékdíj

Október 11-én átadták a Magyar Társasjátékdíj elismeréseit. A fődíjas játék a Piatnik kiadó Finca nevű társasjátéka lett, jelölt címet szerezetek a Tobago, a Keltis és a Bumeráng társasjátékok. Ez utóbbit egy magyarországon még kevésbé ismert lengyel kiadó, a Granna adta ki.

Interjúmban Farkas Gábort, a díj idei zsűrijének egyik tagját, és a Magyar Társasjátékos Egyesület elnökét kérdezem a díjról és a nevezett játékokról.

Kiknek szól ez a díj? Tudnál erről néhány szót mesélni?

FG: Elsősorban a Magyarországon magyar nyelvű társasjátékokból vásárolni kívánó családoknak szól a díj. Olyan nálunk megjelent játékok közül kívánunk ezzel ajánlani, melyek véleményünk szerint a boltokban aktuálisan elérhetőek közül a legalkalmasabbak a 8-10 éven felüli gyerekek és szüleik közös, megalkuvás nélküli játékára. Értem ez alatt azt, hogy olyan játékot kívánunk választani, melyben a játékélmény, a siker, a szórakozás minél teljesebb anélkül, hogy bármely játékosnak e cél érdekében lemondást kéne tennie.

Mennyire van hangsúlyos szerepe a magyar szónak a díj nevében? Csak magyar szerzők játékait díjazzátok, vagy a magyar kiadás számít?

FG: Hangsúlyos szerepe van a magyar szónak, de nem a szerzőség tekintetében. Az elmúlt évtől eltérően – szabályzatunk módosításával összhangban – idén már igyekeztünk csak a teljesen magyarított játékokra koncentrálni. Elvárás a magyar nyelvű csomagolás, szabály, játékalkatrész.

A díjnak és az egyesületnek fontos, de nem elsődleges célja a magyar szerzők támogatása. Fontosabbnak tartjuk, hogy a leendő játékosok tartalmas és szórakoztató időtöltést nyerjenek az általunk javasolt játékkal. S ha ennek majdan magyar szerzője lesz, annak mi is örülni fogunk. Megjegyzem, hogy ha majd egy magyar szerző játéka a nemzetközi siker határára jut, például Németországban az SDJ zsűrije is csak egy német kiadó német nyelvű kiadása után fog foglalkozni vele.

A díjra 2 naptári évre visszamenőleg lehet játékokat nevezni. Ezt ott azzal indokoljátok, hogy szeretnétek a választékot szélesen tartani. Szükség van erre? Hány játék indulhatott idén a díjért?

Az egyesület alapításakor alapvetően két nagyobb kiadó foglalkozott magyar társasjátékok kiadásával. Ezen kívül néha felbukkant olyan játék, mely idegen nyelvű volt, és rossz minőségű magyar szabályfordítás volt hozzáfóliázva. Az elmúlt 1-2 évben új kiadók jelentek meg, így több forrásból érkeznek magyar kiadású játékok, ezek számossága folyamatosan növekszik, de még jelenleg is igaz, hogy egy évet vizsgálva igen csekély azon játékok száma, melyek a játékdíj hatókörébe tartoznak.

Így aztán nem meglepő, hogy tavaly az egyik idén egy másik kiadó játékai közül került három a jelöltek közé. A mai díjátadón a kiadó képviselője el is mondta, hogy míg nálunk ez a helyzet előfordulhat, Németországban nem történhetett volna meg, mert ott e három játékuknak három különböző kiadója volt.

Második kérdésedre válaszolva: igyekeztünk a díjazási folyamat kezdetén minden kiadót megkeresni, hogy adott időszakra vonatkozón nyilatkozzanak kiadásaikról, de nem mindenkitől kaptunk választ. Így emlékezetem szerint mintegy hetven játékról kaptunk jelzést.

Mondanál pár szót a játékválasztásról? Hogyan lehet 70 nevezett játék közül kiválasztani 4-et továbbjutásra? Mi az, amire Te személy szerint ilyenkor figyelsz?

FG: A megjelent játékoknak egy jó részét már korábbról ismerjük, hiszen külföldi példányai társasjátékos közösségünk valamelyik tagjánál előbb-utóbb felbukkannak. Ezekkel játszunk, szabályukat olvassuk, nemzetközi vagy hazai oldalakon, blogokon olvasunk róluk ismertetőket. Amikor a bizottság a kiadóktól begyűjti a játéklistákat, akkor az azon szereplőkhöz szabályokat is kér, amit szintén elolvasunk. Természetesen már a legelején beindul a szűrők működése, amik nem felelnek meg a szabályzat kritériumainak, a javasolt alapelveknek, azok rögtön félrekerülnek. (Ettől persze még ott maradhat a figyelem fókuszában mint különdíjra esélyes.)

A játéktesztelések során kb. hányszor játszottatok egy játékkal? Hogyan kell elképzelni ezeket az alkalmakat? Te személy szerint mit tartasz egy játékban a legfontosabbnak?

FG: Mint korábbi kérdésedre adott válaszomban jeleztem, jó néhány játékkal kapcsolatban már a folyamat kezdetekor nem volt „szűzi” a kapcsolatunk. Szerintem nem egy játék volt a frissen megjelentek listáján, amivel már az összes zsűritag játszott többször is a megelőző időszakban. A folyamat időszakában volt játék amivel csak pár, de volt amivel 5-10 alkalommal játszottunk a tesztelés során. Ez a zsűri tesztelési alkalmait jelenti. Emellett természetesen még szabad időnkben családtagokkal és haverokkal is játszottunk az érintett játékokkal. :o)

Egy ilyen tesztelési alkalomban szerintem nincs semmi különös: játékosok játszanak, igyekeznek jól kihasználni lehetőségeiket, s ezáltal nyerni. Legfeljebb játék közben valamelyest több szó esik a játék működéséről, mechanizmusairól, az észrevételek azonnal kinyilvánításra kerülnek, s a parti után nem kerül azonnal másik játék az asztalra, hanem rövidebb-hosszabb eszmecsere után a zsűri tagjai papíron is rögzítik észrevételeiket, értékelésüket különböző szempontok szerint.

A díj szabályzatában az áll, a zsűrinek minden forduló végén egymás között érvelnie kell a játékok ellen és mellet. A legjobb 4 játék kiválasztásakor mennyire volt nagy vita? Könnyű vagy nehéz volt a választás?

FG: Bulvárhírekkel nem szolgálhatok: nem borogattunk asztalt, nem hajigáltunk bumerángokat egymás fejéhez. :o) A döntési folyamat konkrét történéseiről, a zsűri tagjainak személyes értékeléseiről nem áll módomban információt közölni, de a partikat követő beszélgetések során az a személyes érzés alakult ki bennünk, hogy nagy volt az egyetértés, elég könnyűnek tűnt a választás.

Elég jól ismerjük egymást, van aki sok játékot fordít magyarra, van aki társasjátékos blogot ír, más rendszeres játékbemutatókat tart, mindannyian sok játékkal játszunk, egymással is. Nem mindannyian kedvelünk teljes körűen ugyanolyan játékokat, de a zsűrizés alatt a személyes irányultság háttérbe kell szoruljon. Ha valaki a tagok közül erről – időlegesen – meg is feledkezne, mindig akad, aki erre azonnal figyelmeztesse.

A Fincáról mi a véleményed? Lehetett sejteni, hogy ő fog győztesként kikerülni?

FG: Mint említettem, érezhető volt valamiféle egyetértés a zsűritagok közt a játékok megítélésében, de teljesen biztosra azért nem lehetett volna fogadni. Már ahogy hallottam kérdésedet, megindult bennem a saját gamer agymenésem, s azon gondolkoztam, mit mondjak a Finca absztrakt dolgairól, a téma és mechanika kötődéséről, de gyorsan leállítom magam.

Egyszerű játékmenet kellő gonoszkodással, taktikai lehetőségekkel, kis stratégiai elemmel, elég jól kezelhető véletlen elem, nagyon szép és minőségi komponensek, könnyen olvasható és érthető játékszabály, nem túl bonyolult pontozás, nagyon kellemes játékélmény 3-4 fővel. Az eredeti és a magyar kiadó is e díjra teremtette, s persze e sorból a szerzőket se felejtsük ki.

A Marbushka kiadót külön elismerésben részesítettétek. Mondanál erről is pár szót?

FG: Igen, ebben az esetben nem egy konkrét játékot jutalmazott a zsűri, hanem különdíjjal, pontosabban oklevéllel díjazott egy fiatal (kb egy éves) kiadót, a Marbushka Játékmanufaktúrát.

Más díjaknál is előfordul a különdíj, s például a Spiel des Jahres esetében volt a múlt század végén egy olyan évtizednyi időszak, amikor a különdíjat valamilyen különösen szépnek talált játéknak adták (Sonderpreis Schönes Spiel).

A kiadó kisebb gyerekeknek szóló, s ezért nem a díj körébe tartozó, játékai nagyon szép megjelenésűek, köszönhetően Bohony Beatrix illusztrátor grafikai munkájának. Emellett elmondható az is, hogy az eddig megjelent játékaik mind nagyon jó minőségűek, maximálisan gyerekbarátok, igyekeznek a játékokra amúgy jellemző versengést a háttérbe szorítani, és nagy hangsúlyt fektetnek a környezetbarát megvalósításra.

A játékötlet megszületésétől kezdve a megvalósításig a házaspár (Bohony Beatrix, Zöld László) a teljes folyamatot kézben tartja, a kidolgozás, az alapanyag beszerzése, a szakemberek megtalálása, és a tervezés, legyártatás mind az ő munkájuk.

Be kell vallani, reményekkel tekintünk erre a nem rég született kis magyar műhelyre.

Az interjút Bálint Gábor készítette